Az új munkahely mindenki számára nagy kihívásokat tartogat. Nekem sincs ez máshogy, főleg úgy, hogy egy vezérigazgató személyi titkára lettem. Én szeretem ezt a munkát, nincs vele semmi bajom, de azt annyira nem szeretem, amikor már a személyes vagy épp családi dolgokat is rám bízzák. Én nem igazán vagyok az a szappanoperabeli titkárnő, aki a feleség ajándékáról is gondoskodik, hogy az utolsó pillanatban ne legyen belőle kellemetlenség. Én ezt nem szeretem vállani. Főleg úgy, hogy nem ismerem az ízlést, és sorolhatnám tovább az indokokat, amik miatt ez az ajándékosdi félre csúszhat.

Ugyanez a helyzet a gyerekekkel kapcsolatos dolgokkal is. Én nem igazán szeretem leegyeztetni velük a dolgokat, az iskolával egyeztetni, ezek annyira szülői feladatok, hogy nekem elég a sajátom. Nem beszélve arról, hogy ezek a gyerekek sokszor csalódottak és sokszor tudják keverni a kártyákat, amiből nyilván csak én jöhetek ki rosszul.

A minap pedig a főnököm azzal állt elő, hogy kellene neki egy jó xiaomi szervíz és keressek neki, vagy ajánljak egyet. Hát szuper, és ha nem lesz jó, vagy bunkók lesznek, esetleg elrontják a telefonját, akkor persze én leszek a hibás. Hát repestem az örömtől, hogy nekem szentelte ezt a feladatot, de ez nem annyira családi vagy személyes, hogy ágálni tudjak ellene, ezért le kellett nyelnem a békát.

Inkább felhívtam az egyik nagyon jó barátomat, akinek szintén ilyen telefonja van, és mivel terepfut, gondoltam volt már szüksége szervízre, és ajánlani is tud egy jót, és persze egyből adta a választ, a xiaomiszervizshop.hu személyében. Mondjuk a nevéből eredően akár ki is találhattam volna, de kinek jutna eszébe, hogy vaktában lövöldözzön, amikor annyi rossz szakember van a piacon? A probléma megoldódott, a főnök telefonja már tökéletes, én pedig már tudom hova kell legközelebb fordulni.